Ismerősen hangzik? Sajnos nekem igen, ha úgy étkeznék, mint korábban, a Michelin gumiemberke megpukkadna mellettem irigységében. A fenébe is, nem igazságos, hogy van, aki bármit és bármennyit ehet és egy deka sem szalad fel rá, én meg már egy ínycsiklandozó étel gondolatától is hízok. Na jó, persze ez erős túlzás, még azért szerencsére ott nem tartunk, hogy a gondolatok hízlalóak legyenek, viszont a lényeget jól szemlélteti.
A fenébe is, nem igazságos…
Vajon ez a jó hozzáállás?
Sokáig én így álltam ehhez a kérdéshez, de aztán rájöttem, hogy sajnáltam magam, hát igen ez egy kicsit ciki, de ez van. Ahogy a hasonló problémákkal küzdő ismerőseimmel erről beszélgettem, egyértelművé vált, nagyon nem voltam ezzel egyedül, mármint az önsajnálattal. Az igazság az, hogy a legtöbb ember ilyenkor sajnálja magát, lehet, hogy ezt egy kicsit erősnek érzed most, de tényleg így van. Viszont akkor már meg ne álljunk itt, hiszen annyi mindenért sajnálhatjuk magunkat, nézzük csak:
… bezzeg neki szuper jó a nyelvérzéke, az enyém pocsék.
… bezzeg neki fantasztikus hangja van, az enyémtől az Égiek mentsenek meg mindenkit.
… bezzeg neki minden sikerül - a mázlista-, én még egy húsleves főzést is hónapokon át gyakoroltam, mire a férjem boldogan mondta. „Végre megfőtt a hús!”
Szóval rájöttem, hogy sajnálhatjuk magunkat olyan képességekért és tulajdonságokért, aminek nem vagyunk birtokában csak éppen nincs túl sok értelme. Hagyhatod gyermekedet, hogy belesüppedjen ebbe, sőt még meg is erősítheted is őt abban, hogy milyen peches, mert hízásra hajlamos, de egy biztos, ez túl sok eredményre nem vezet. Ehelyett sokkal hasznosabban is töltheti az időt, foglalkozhat inkább magával, a saját céljaival és azok megvalósításával.
A srácaimnak én ezt az életszemléletet adom át, ami nem kis meló, de azért, hogy elérjék a kitűzött céljaikat minden izzadságcseppet megér.
Te, hogy állsz ezzel? Mit mondasz majd Neki, ha úgy érzi, hogy az élet összeesküdött ellene, amiért neki jobban oda kell figyelnie az életmódjára?
Én valami ilyesmit mondanék:
Oké drágám, valóban Neked ezt a lapot osztotta az élet, de egészséges vagy és fantasztikus kis kölyök. Bármit elérhetsz az életben, amit szeretnél, ha tényleg komolyan szeretnéd. Ehhez viszont az kell, hogy ne azzal foglalkozz, hogy Andriska bármit ehet, mégis vékony marad vagy Zolika ügyesebben rajzol, sőt azzal sem, hogy Gréti jobban énekel. Ezek foglalkoztassák őket, de ne téged. Te CSAK arra koncentrálj, hogy hozd ki magadból a legtöbbet, hogy elérd a kitűzött célodat és hidd el a sikerhez ennél több nem is kell!
Ha hízásra hajlamos a gyermeked, először is fogadtasd el vele, mint tényt, hogy ő ilyen és nincs értelme egyéb lehetőségekről elmélkedni.
De magyarázd el neki azt is, hogy ez azért még nem jelenti a Világ végét! Egyszerűen csak másképp kell gondolkoznotok a táplálkozásról a továbbiakban és más módon kell összeállítani az étrendjét ahhoz, hogy jókat ehessen és ne érezze úgy, hogy neki minden finom falat tiltólistás.
Nyugtasd meg, hogy rengeteg finomság vár rá, amiből ő is bátran ehet!
Kukkantsatok be IDEegyütt! Válasszátok ki a nektek tetsző recepteket együtt és a legjobb, ha együtt is készítitek el!
Együtt, együtt, együtt…. IGEN! Segítsd, támogasd és erősítsd meg Őt folyamatosan, mert Nélküled kudarcra van ítélve!
